A művek folyamatos tökéletesítésekor a tanulási folyamatot sokban segíti egy hasonlat vagy kép.
Egy jókor érkező feszültségoldó nevetés átlendít a holtponton.
Ezeket a pillanatokat örökítik meg karvezetőnk mondatai:
Tudom, hogy egy kezeden csak 5 ujjad van, hát hozzál egy pálcát, hogy 6-ig el tudjál számolni…
Csináljatok kabinetkérdést abból, hogy kimondjátok a mássalhangzókat.
Ne motyogjatok, mint egy beszédhibás, pösze egér!
Beénekléskor: Ne csússzatok, lépcsőn jöjjetek le!
Koncert előtt: Megkérek mindenkit, hogy legyen tekintettel jelenlegi ideg és elmebeli állapotomra…
Ne harmónikázz azon a hangon!
Ez most nem sikerült túl jól, de azért voltak találkozási pontok…
Nehogy nekem menet közben kiszálljatok levegőzni!!!
Egységben a kétség!!!
Ne felejtsétek már el azokat a tetű „maneteket” !
Úgy léptek be ebbe az ütembe, mint aki a küszöb alatt mászik be…
Az én kottámban itt piano van, a tiétekbe nem az van írva?
Ne húzd tovább azt a hangot, mert szólópénzt nem fizetek!
Észtevettétek, hogy nem vettétek észre?
X-ke, észrevetted, hogy a múltkor nem jöttél próbára?
Mi-lá , mi-lá= Ez a Kiskece fejre állítva..
Bejöttök a küszöb alatt…
Belehasalunk a végébe, mert végre van egy hang, ami biztos
Az üres fejűre kettőt ütünk, ha pöttyös, akkor hármat!
Nem Kód, és nem Vód, hanem quod!
jó lenne, ha nem csúsznánk le, mert a basszus hangjai helyett csak kiugró szemeket láttam és az intenzív meleg levegőt.